2012. november 8., csütörtök

X-akták

Már említettem, hogy megpróbálkoztam az X-aktákkal, hiszen mégiscsak 9 évaddal, 2 filmmel, hatalmas rajongó táborral és egy feledhetetlen szállóigével büszkélkedhet. Sajnos mikor a sorozat aktuális lett volna (Mo-on), én akkor úgy 6-7 éves lehettem, tehát nem engedték meg a szüleim, hogy nézzem. Igazából akkoriban nem is érdekelt volna, mert menőbbek voltak a Barbie-k számomra... Később meg mindenki húzott azzal, hogy ez nagyon rémisztő és felnőttes és nem való nekem, aztán meg lekerült a műsorról, szóval az én korosztályom kimaradt a buliból (fanatikusokat kivéve).

Mostanában sokszor hallottam, hogy mások is megpróbálkoztak a sorozattal. Az egybehangzó vélemény azonban vészjóslóan az volt, hogy "mai szemmel nem az igazi". Féltem, hogy nekem is hasonló érzéseim lesznek a sorival kapcsolatban, de már tudom, nem alaptalanul.


Nos eleve nagyon kőkorszaki feeling a 4:3-as képarány, de ez anno a Buffy értékéből sem vett le sokat, így ezen nem fogok fennakadni. Az effektek (illetve azok kivitelezésének ügyes elkerülései) megadják a lehetőséget a nézőnek, hogy ő képzelje el a rémisztő történések részleteit (ugyanis nem mutatnak az ég világon semmit.) Hát a zene meg többnyire idegesítő vagy frusztráló, de pont a hangulatteremtés miatt.


Na és akkor jöjjön az én hülyeségem: a ruhák. Az a baj a díszlettel meg a ruhákkal, hogy mikor még aktuális egy film vagy sorozat, akkor az ember alig veszi észre őket (max olyan emberek mint én, szoktak sóhajtozni, hogy már megint milyen dögös cuccban van az egyik karakter...). Viszont a régi relikviáknál már erősen rányomja a bélyegét az élményre az ódivatúság. Szerencsére vannak olyan sorozatok, ahol a karakterek nem-mindennapi öltözködése miatt elkerülhető ez a probléma. Például a Star Trek: Voyager-ben eleve más a "divat", a Csillagkapuban meg általában katonai egyenruhában vannak, vagy vmi "idegen nép" cuccaiban, szóval ezek nem avulnak el. Itt viszont olyan szinten zavar az egész látvány, hogy egyszerűen nem tudom beleélni magam úgy a történetbe, mint mondjuk egy maiba. Persze csak az első 3 részt láttam, tehát gondolom, hogy pl. a 9. évadban már semmi gond nincs a látvánnyal, a 2008-as mozifilmben meg pláne.

Azt hiszem itt az ideje végre a történetről is írnom valamit. A sztori ugye Dana Scully és Fox Mulder FBI ügynökökről szól, akik különös ügyekben nyomoznak, amiket nem sikerült lezárni azok paranormális mivolta miatt (ezek az X-akták). Minden részben van valami különös történés, a legtöbben gondolom gyilkosság, amit csak a két elmekirályunk tud kinyomozni. Természetesen hiába látott a 3 rész alatt Scully fura dolgokat, feszt nyomja a szkeptikus dumát...de gondolom a készítők ezt szánták karakter-konfliktusnak a két főszereplő között.

Nem fogom most leírni mind 3 rész tartalmát, szerintem nem is lényegesek, inkább azt említeném meg, hogy a tempó a mai sorozatokhoz képest iszonyatosan lassú. Gondolom főleg ez azért van, mert (1) a látványeffekteket kihagyják, (2) kevés a szereplő, (3) a helyzetek komolysága miatt nem nagyon lehet poénkodni, így sajnos nincs mivel kitölteni az időt. Sok a jelentőségteljes nézés, a számítógép bújás, a hitetlenkedő párbeszéd, amikre különösképp nincs szükség, csak ha mással nem, ezzel teremtik meg a hangulatot. Természetesen a részvégi megoldás 5 perce izgalmas, viszont ezért még 35 percet "nem izgulni" nem hinném, hogy érdemes. Biztos régen megvolt a hangulata, mert új volt, és éjszaka ment, de főleg mert nem nagyon volt konkurencia a témában. Lehet, hogy ezért most megkövez valaki, de a Fringe kb. ugyanezt nyújtja, csak mai köntösben. Vagy régen volt egy Mysterious Ways c. sorozat, ami nem rémisztő, de sokkal érdekesebb paranormális jelenségekről szólt (és mindezt érdekes karakterekkel). Nekem személy szerint viszont az idegenekről szóló sorozatok kategóriában a kedvencem a Taken, és nem hiszem, hogy egyhamar bármi le tudná nyomni a dobogóról. Úgyhogy az X-akták nem nyújtott semmi újat a témában (mondjuk amennyi kifejtést láttam már, nem is lenne könnyű), és még a környezet és a karakterek sem húzták fel.


Apropó karakterek! Hát a sorozat nem bővelkedik bennük. Megmondom őszintén, hogy szerintem egy sorozat pont attól működik, hogy érdekes karakterEKET (igen a többesszám van kihangsúlyozva) hozunk különféle szituációkba és viszünk bele bonyolult emberi kapcsolatokba, így a néző egy részről izgul, hogy hogyan fogja megállni a karakter a helyét a labda feldobása után, másrészről meg kikacsintások tömkelege és szituációs poénok egész sora lehetséges egy-egy színes egyéniség megformálásakor. Éppen ezért imádni való egy két sorozat a történet gagyisága ellenére. Szerintem a Charmed-et, a Bones-t, a Supernatural-t, a Médiumot, a Buffy-t vagy a Firefly-t is mind a karakterek adták el, és tették fan-favorittá, nem pedig a sztori.

Az X-aktákban tulajdonképpen 2 főhősünk van, a már említett ügynökök személyében, akik közül az egyik a hívő, a másik a szkeptikus. Nekem ezzel nem lenne bajom, ha lenne még emellett vagy 3-4 szereplő akikkel lehetne sakkozni (később gondolom majd lesz vmikor), de így sajnos unalomba fulladt az egész. Engem sem a folyamatosan Californication-ös poénokra emlékeztető képű, túlbuzgó Mulder nem győzött meg, sem az idegesítően földhözragadt és elképesztően alacsony (a ráadott ruhákban főleg feltűnő) Scully nem szögezett a képernyő elé. Tipikus "menjünk 'oszt nyomozzunk, meg kérdezősködjünk, meg villogtassunk közben a fegyvereinket" ügynökök. Meg ahogy rájönnek a megoldásokra...na az igen! Egyszer csak bumm, ráhibáztam, rögtön elsőre.

Összegezve annyit mondanék, hogy a pro-kontra listán csúnyán leszerepelt az X-akták nálam. Eleve 9 évadot nem kezd el ledarálni az ember, csak ha biztos benne, hogy neki ez 100%-ig bejön, a másik meg hogy nekem nem nyújt se "csapat-feelinget", se eyecandy faktort, se látványt, se bravúros történetet a sorozat. Természetesen azoknak teljesen más, akik régen nézték, pl. tesóm imádta most is, de szerintem csak a nosztalgia miatt.

3 megjegyzés: