![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZrvs5rhH8nfVCNiqfA510NsEX6gCz_aOKc7eiy7nw2ltV_3xg4_m_Ae_lLKjhmAOY6fblaZAOJXPd1ewg1X0kCMK8kfzUFvtBcHXc80ZLJjD1dyXr2STaRIEaoRRTYj8pdLb5G5BS6Gw/s400/tildeathdouspart.jpg)
Minden epizódban megismerhetünk egy párt, akik házasságot kötnek. Eddig szép és romantikus a történet, azonban a nagy szerelem valahogy gyilkosságba fullad minden esetben, amit a Haláli Násznagy (John Waters) kommentel a kamerába fordulva. Ezen történetek elvileg megtörtént eseteken alapszanak (bár mostanában elég nemtörődöm módon rányomják egy csomó filmre ezt a címkét, aminek a fele sem igaz).
Alapból én imádom a morbidságot és egyre jobban rá vagyok cuppanva az angol műremekekre (Torchwood, Sea of Souls, Doctor Who, stb.). A baj azonban az antológia formával van. Fél óra alatt kell megismernünk új szereplőket, megölnünk őket és kideríttetni a rendőrséggel, ami ugye sok egyszerre. Ez valahogy kinyírta az egész hangulatát. Folyton sietünk, tömörítünk. Nem igazán van érzelmi mélysége az indítéknak, mert nincs idő kifejteni. A gyilkosság után a rendőrök már rögtön a megfelelő helyen kutatnak, és szinte az egész ügy le van darálva. A zárszó pedig erőltetetten poénos akar lenni, de sajnos összességében inkább nyomasztó az egész, mint vicces. A karaktereket meg epizódonként váltogatják, így zsákbamacska minden rész. Sőt angolokról beszélünk, tehát az eyecandy faktor sem játszik (Mielőtt félreértenétek: Tőlük is van bőven eyecandy színész, de közel nem akkora a zsongás.).
Én kiszálltam az első rész után, de aki szereti a gyilkosságokat és a krimit az nyugodtan belenézhet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése