Mivel a Viasat3 a Two and a Half Men helyett elkezdte adni, úgy döntöttem bepróbálom. Előzetesen sok pozitív kritikát olvastam/hallottam róla, sőt a TaaHM-nél is jobbnak titulálták, hát az érdeklődés is megvolt.
Egy klasszikus sitcomról van szó, ami két párról szól. Az idősebb pár már régóta házas és úgy ismerik egymást, mint a tenyerüket. A szomszédjukba költözik egy jegyespár, akik még csak kóstolgatják az együttélést. Így lett egy baráti társaság, ami kiegészül plusz egy fővel: az agglegénnyel. Ergo megkaptuk a kapcsolat-típusok összes fajtáját és összeeresztettük. A sztori ismerős lehet, hiszen ez majdhogynem a Til’ Death. Csakhogy jobb.
A karakterek szerethetőek. Az ember igazán nem is a poénokon röhög, mert azok nagyon kiszámíthatóak és színpadiasak, hanem inkább a színészek játékán. Patrick Warburton rezzenéstelen arccal nyomja a sok bunkóságot, amit a hihetetlen aranyos felesége próbál tolerálni. Adam (a fiatalabb pár férfitagja) pedig egy imádnivalóan naiv figura (mondhatni papucs), akit folyton szívatnak, még Jennifer a jegyese is. Persze előjönnek a várható fordulatok: a házasságba belefásult párocska kiokítja az „újoncokat”, de ahelyett hogy mindenki letörne végül csak megkapjuk a nagy igazságot, hogy párban jobb. Ehhez jön még David Spade (Russell), aki egy idióta (de jó értelemben). Ő csak az egyéjszakásokra megy és mindig képes előjönni valami antifeminista bunkósággal.
Én eddig 3 évadot nyomtam le belőle, és nem vagyok csalódott. A legjobb benne, hogy az obszcén humortól viszonylag mentes poénkodásról szól és elég életszerű. Nem mondom, hogy kötelező darab, mert elég sablonos. Annak viszont aki megszállottan szereti a sitcomokat teljes szívből ajánlom. Szerintem 1-2 részből meg lehet állapítani, hogy bejön-e. Minimális színvonal emelkedés van folyamatosan a 3. évadig (viszont úgy hallottam a 4. egy kicsit döcögni fog).
Végül szeretném megjegyezni, hogy a TaaHM-nel való hasonlítgatásnak szerintem semmi értelme sincs, ugyanis a poénok természete és a karakterek élete is teljesen más. Az egyezés csak annyi, hogy mindkettő szituációs komédia.
A karakterek szerethetőek. Az ember igazán nem is a poénokon röhög, mert azok nagyon kiszámíthatóak és színpadiasak, hanem inkább a színészek játékán. Patrick Warburton rezzenéstelen arccal nyomja a sok bunkóságot, amit a hihetetlen aranyos felesége próbál tolerálni. Adam (a fiatalabb pár férfitagja) pedig egy imádnivalóan naiv figura (mondhatni papucs), akit folyton szívatnak, még Jennifer a jegyese is. Persze előjönnek a várható fordulatok: a házasságba belefásult párocska kiokítja az „újoncokat”, de ahelyett hogy mindenki letörne végül csak megkapjuk a nagy igazságot, hogy párban jobb. Ehhez jön még David Spade (Russell), aki egy idióta (de jó értelemben). Ő csak az egyéjszakásokra megy és mindig képes előjönni valami antifeminista bunkósággal.
Én eddig 3 évadot nyomtam le belőle, és nem vagyok csalódott. A legjobb benne, hogy az obszcén humortól viszonylag mentes poénkodásról szól és elég életszerű. Nem mondom, hogy kötelező darab, mert elég sablonos. Annak viszont aki megszállottan szereti a sitcomokat teljes szívből ajánlom. Szerintem 1-2 részből meg lehet állapítani, hogy bejön-e. Minimális színvonal emelkedés van folyamatosan a 3. évadig (viszont úgy hallottam a 4. egy kicsit döcögni fog).
Végül szeretném megjegyezni, hogy a TaaHM-nel való hasonlítgatásnak szerintem semmi értelme sincs, ugyanis a poénok természete és a karakterek élete is teljesen más. Az egyezés csak annyi, hogy mindkettő szituációs komédia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése